Szomorú és csalódott vagyok…. Nemtudom hol vagyok, mit akarok és ki vagyok én a világban…jó-jó egy ember és egy ember név nélkül csak úgy szaladgál? Áh fárasztó és bosszantó valakinek lenni, az óriási felelőség!!!
De ha így élném mindennapom eléggé hamar megunnám az életem a körülöttem lévő embereket, mivel nem figyelnék az élet apró örömeire,mint például hogy a kisöcséd odahozza a papucsod eléd, vagy hogy anyukád kedvesen megsimít, és hogy a barátnőddel beszélgettél egy tök jót, felvidulsz az eltervezett közös programoktól, vagy akár hogy a buszvezető kedvesen rád mosolyog bármi….
Szóval nagyon figyelni kell a jóra, és úgy kell lenni vele, hogy bármi, de tényleg bármi történik ott van benne az a kicsi jó-az élet apró öröme- amely felvidítja napodat. ÉS azokra kell koncentrálni nem a rosszra, mielőtt el alszol, a jóra kell gondolnod, és reggel is úgy kell felébredned hogy abban a napban is már hogy kinyitottad a szemed ott van az élet apró öröme!
Egyszer fent , egyszer lent, hát igen mondják az emberek és tényleg… Ha valami igazán jó történik veled, utána általában jön egy kis eső, amit felfoghatsz úgyis, mint jajj elázott a ruhám, de úgy is hogy egy kis nyári eső senkinek nem árthat legalább begöndörödik a hajam… Van egy dal, (Tarzan- Gyermek ember) abban mondják : „Csak akkor érhetsz csúcsra ha egy hegy elédbe áll!” És megint csak tényleg mert ha nem lenne feladat kihívás, akkor nem tudnád megcsinálni, nem tudnál túllépni rajta és a „csúcsra” felérni!
Az élet egy óriási kihívás, amiben nem tudsz nyerni vagy veszíteni, mindenképpen te leszel az első és felérsz a csúcsra, lesznek kisebb pihenők ahol azt hiszed már nincs messze vagy elérted, de mondják: „a csúcson kell abba hagyni” hát igen, ha felértél a csúcsra, újrakezdheted teljesen elölről…
Szép napot! Mosolyogj J !
